Virágok újraélesztése

Kinek ne fájt volna a szíve, ha A Férfiútól kapott rózsákat, vagy a mezőn szedett kedves kis csokrot, esetleg az alkalmakra kapott virágot látja elhervadni? Hol kötnek ki? Persze, hogy a kukában. Jó lenne megtartani a lehető leghosszabb ideig, de hogyan? Ezt két úton lehet megelőzni. Vagy eleve száraz virágból kötött csokrot kérsz ajándékba, vagy nekiállsz és Te magad tartósítod őket. Oké, felkötöm, lóg, szárad...a rózsa. De mi a helyzet húsosabb virágokkal, mint például a Liliommal? Vagy a Kálával, Hortenziával és társaival? Jó pár megoldás közül válogathatunk, igaz néhány forintot rá kell fordítanunk, hogy szeretett virágainkat sokáig élvezhessük. Íme, néhány ötlet csokorba szedve.

1. Felkötöm, lógatom, szárítom...várok, várok, várok.
Klasszikus módszer, nem más, mint a szabadlevegőn, lógatva történő szárítás. Mi is kell hozzá? Gumigyűrű, akasztó, zsineg. Na meg a virág. Ez a szárítási módszer a legtöbb virágnál beválik, de főleg a rózsa, a szalmavirág, a boglárka, a fátyolvirág, a cickafark, és az éppen csak kinyílt bogáncs lesz így szép. Érdemes így szárítani a fűszernövényeket, gyógynövényeket is.

 

 

 

 

A friss virágot, vagy amelyik már egy –két napig vázában volt, de még nem hervadt el-, gumigyűrűvel csokorba kötjük, áttekerjük rajta a zsineget, majd fejjel lefelé felakasztjuk. Lehetőleg árnyékos, száraz helyre akasszuk, ahol a levegő szabadon éri. Minél szárazabb a levegő, a száradás annál gyorsabb lesz, de így is körülbelül két hetet vesz igénybe a teljes száradásig. Gyógynövények, fűszerek esetében ez a legjobb megoldás, mert ugyan a nedvesség eltávozik a szárítás során, de az illóolajok megmaradnak.

Könnyen, jól szárítható gyógynövények:

1. angyalgyökér, 2. ánizs, 3. bazsalikom, 4. boldogasszony tenyere (más néven palástfű), 5. borágó, 6. borsos menta, 7. édes kömény, 8. fehér üröm, 9. illatos macskamenta, 10. istenfa, 11. izsóp, 12. kakukkfű, 13. kamilla, 14. kapor, 15. kerti csombor, 16. kerti ruta, 17. koriander, 18. kömény, 19. lestyán, 20. levendula, 21. majoránna, 22. orvosi pemetefű, 23. petrezselyem, 24. rozmaring, 25. szagos müge, 26. szurokfű, 27. tárkony, 28. zöldmenta, 29. zsálya.

Fontos, hogy a növényeket csak por és szennyeződésmentes helyről gyűjtsük be! Csak akkor mossuk meg tiszta, folyó vízzel, ha nagyon poros, mert a mosással az aromaanyagok is kárba mennek! Szárításuk során, amikor már a levelek szárazak, de nem porladnak el érintésre, ideje leszedni a szárról. Jól záródó, sötét üvegben, illetve dobozba téve, hűvösebb helyen tároljuk.
A gyógynövényekre, fűszerekre még visszatérek.

2. Sütőben sütve, avagy virágtartósítás türelmetleneknek!

- Dóra néni! Hogy lehet villámgyorsan száraz virágot gyártani?
- Mikorra kéne?
- Lehetőleg tegnapra!
- Akkor süsd ki!
- ?
- Sütőben szárítva…
- Ez komoly?
- Egen...
- Na muti, Mutti!

A növények tudományainak minden területén járatos pótanyámmal váltottam ezt az igazán velős diskurzust, mert nagy mennyiségben kellett volna száraz virág, és minél gyorsabban. De mint tudjuk, a lógatva szárításos dolog nem mindig jön be, az a bizonyos két heti száradás miatt.
Dóra Mutti azt mondta süssünk virágot… akkor virágot kell sütni. Kész. Így is történt.

A virágokat langyosra melegített, nyitott ajtajú sütőbe rakosgattuk. Nem pakoltuk tele, nem vagyunk telhetetlenek. Csak amennyi kényelmesen ráfért a sütőrácsra, a virágok és leveleik se érjenek egymáshoz. A hőmérsékletet tartsuk kb 60 °C körül, NE zárjuk be az ajtót. Hagytuk őket aszalódni 40 percen át. Ez a módszer meggyorsítja a száradást, mivel virágaink nedvességtartalmukat a nagy hő hatására hamarabb elvesztik. A végeredmény sajnos eléggé törékeny, így ajánlatos lakkréteggel bevonni (pl extra erős hajlakk, több rétegben), így valamelyest tartósabbá válnak és kissé illatosak is lesznek. Bár én nagyon szeretem a száraz virág illatát. Arra gondoltam, hogy ezt télen kellene csinálni, mert akkor igazi öröm lenne a meleg, főleg a plusz meleg, amit a nyitott ajtajú sütő ont..de télen milyen virág van? Csak ülni egy jó bögre forralt borral és beszélgetni közben, vagy éppen elmélázni. Bódító tud lenni amikor terjeng a virág egyre intenzívebb illata.  Gyerekek szerint, ez az illat a virág lelke. 

Hát nem csodaszépek?

3. Vasalás indul!

Egy másik mód ugyanezen az elven alapszik, vagyis a hővel csaljuk ki a virágok nedveit, de most nem sütővel bíbelődünk, hanem vasalóval. Jó, tudom, én is utálok vasalni, nem hogy még a virágot… na de ha mégis valaki belevág egy kis extrém vasalásba, az járjon el a következőképp:

A közepesen meleg vasalóval jó néhányszor átnyomjuk, átsimítjuk a két réteg sütőpapír, esetleg alufólia közé rakosgatott virágokat. Levelek, szirmok, egyéb szervek ne érintkezzenek itt sem. Lakkozást kapnak a virágok és mehetnek is a vázába. 

Ezt én még nem próbáltam ki ugyan, de mindenképp szeretném. Aztán igyekszem pótolni a képi hiányosságaimat.

4. Viaszba mártózva

Ez a mód nem szárítja ki a virágokat, hanem konzerválja azokat, méghozzá hosszú időre. Leginkább alkalmas így megőrizni a vastag, húsosabb szirmú virágokat, mint például a rózsát, liliomot, orchideát vagy a kálát. Tökéletes megoldás, a megmaradtak fehér gyertyacsonkok újrahasznosításához.

Egy használaton kívüli kislábas, esetleg konzervdoboz szükségeltetik hozzá. A gyertyamaradványokat az edénybe rakjuk, kis lángon felolvasztjuk. Míg olvadozik a gyertya, közelünkbe készítünk egy vázát és egy öblösebb tál hideg vizet.

Nem kell túl nagy tál, csak amibe egy nagyobb virágú liliom feje is kényelmesen elmerül. Tehetünk pár szem jégkockát is a vízbe, így biztos, ami biztos, hideg lesz az a hideg víz. Amikor folyékonnyá vált a viasz, a FRISS virágok fejét óvatosan belemártjuk, utána pedig egy pillanatra hideg vízbe merítjük.

Hipp hopp megköt a viasz és állíthatjuk is a vázába, hogy a maradék víz lecsöpöghessen. Lehet játszani a viasz színével, ha színes gyertyát használunk, vagy tetszőleges színű zsírkréta darabot dobunk a viaszhoz, és együtt olvasztjuk fel őket.  Igen látványosak lesznek a virágok! Bár már azok...

A képek innen származnak. Hétvégén viszont már saját viaszolt orchidea kertet csinálok. :)

5. Glicerinbe állítva

Ehhez a tartósítási módhoz szükségünk lesz egy magas vázára, éles kiskésre, és glicerinre (a gyógyszertárban nagyon - nagyon hosszas könyörgésre, és felhasználásának részletes elmondására van szükség, hogy egy kis adaghoz hozzájussunk! :) )
Így a hortenzia, és a szarkaláb tartósítható meg a legszebben és legjobban.

A növények szárairól lecsipkedjük a leveleket, és a szárról a kérget az alsó 10-15 centis részről levágjuk. (Mint amikor sárgarépát pucolunk a zöldséghámozóval). Egy magas vázában egy rész glicerint, két rész FORRÓ vízzel összekeverünk, és a virágokat ebbe állítjuk. A glicerin kiszívja a nedvességet a növényből.

A hosszú szárú virágokat, a leveles ágakat, vagy a bogyós termésű növényeket is szuperül tartósíthatjuk hosszú időre ebben az elegyben. A vékonyabb levelek kb. 48 órás, a vastagabb növényi részek egyhetes kezelést igényelnek. Ha a levelek felszínén megjelennek a glicerincseppek, akkor elegendő mennyiséget szívtak föl az oldatból.

6. Homokba fektetve

Ez talán nem a legközismertebb módszer a növények tartósításának, kissé macerás is, de így a különleges orchideát is meg tudjuk óvni. Tökéletes megoldás a rózsához, liliomhoz, orchideához, valamint a kikericshez. Személy szerint még nem próbáltam ki ezt a fajta eljárást, de erősen izgatja a fantáziámat, milyen lehet az orchidea végeredményképp.

A menete a következő:

Szükségeltetik egy jól záródó doboz (pl fém sütis doboz), alufólia és homok.

A dobozt az alufóliával kibéleljük, és kb 3 centis rétegben homokot szórunk rá. 

A virágokat belefektetjük a homokba. 

A maradékkal a virágokat teljesen beszórjuk vele. 

A dobozt lezárjuk, majd száraz, meleg helyen tartjuk két hétig. Mielőtt lezárnánk a dobozt a homok tetejére tehetünk alufóliát plusz záróelemként. 

Két hét múlva a virágok teljesen kiszáradnak. Kibontásuknál óvatosan borítsuk ki a homokot, segítség nem árt a virág sérülésének elkerülése érdekében.  Ha a homok nedves, újra felhasználás előtt mindenképp szárítsuk meg, vagy használjunk új adag száraz homokot.

És az eredmény:

Képek innen származnak.

7. Préselés 

Gyerekkoromban imádtam az egész préselés menetét. Dédi szórakoztatott minket a „varázslásával”, miszerint betesszük a könyvbe a virágot frissen, színesen, pár nap múlva viszont papírvékonnyá válva vettük ki egészen más színekben pompázva. Nem fogtuk fel ésszel, mi történt vele. Gyerekszemmel igazán azt sem hittük el, hogy ugyanazok a virágok voltak, amiket bepakoltunk. Mai napig préselek, Dédi zsoltárában, főleg négylevelű lóheréket… babonás vagyok, mi tagadás. De olyan jó megőrizni ezeket, és még jobb hinni valamiben. 

Préselésre szinte minden virág alkalmas, a húsosabb szirmú virágokat kivéve, azok sajnos megrohadnak-legalábbis nekem. Viszont a vékony, már-már leheletnyi szirmú virágok, mint az árvácska, a pille, az ibolya, a pipacs, szarkaláb és társai megóvására a lehető legjobb módszer, de a levelek, lóherék esetében is ideális.
Préselésre legideálisabb virágok:

Jó alkotást! A kreativitás legyen Veletek! 

Az első Rózsalekvárom

Rózsalekvár

Sokáig szemezgettem a rózsalekvár receptekkel, igazán kíváncsi voltam, hogy azoknak a gyönyörű szépségeknek a kertben csak az illatuk olyan finom, vagy az ízük is. Utólag kiderült, az ízük is isteni. Sajnos nekem nincsen a kertben rózsám, de a „nagyi kertben” jószerivel élnek. Ő szokott ellátni rózsával, bár eddig csak a vázába.  Már elnyíló félben voltak, így vázába már késő lett volna rakni őket, de nem szerettem volna, ha csak úgy tönkremennek, így délután kettőkor, egy laza kis szilvás lepény sütés után bele fogtam a rózsafejek szedésébe. Nem volt túl sok, megmérve 25 dkg volt az egész össz-vissz. Ezúttal segítségem is volt, Dédi személyében, aki 92 évesen is bőszen bontotta a szirmokat, és érdeklődően kevergette olykor a főzetet. Aztán két órával később levonta a következtetéseket. 

RÓZSALEKVÁR

Hozzávalók:

• 25 dkg rózsaszirom,
• 1,5 dl víz,
• 30 dkg cukor,
• egy citrom leve,
• fahéj,
• szegfűszeg,
• 3 ek méz (elhagyható),
• egy csomag piros tortazselé + 2 ek cukor + 2-3 dl víz.

1. lépés:

Először nekiállunk szétbontani a rózsafejeket. Nem muszáj egy színű szirmot használni, az enyémben volt piros, és rózsaszínek hada. Csak arra kell odafigyelnünk, hogy ép szirmokat használjuk, és lehetőleg ne permetezett, kezelt virágból készítsük a lekvárunkat. Szóval a virágbolti, és egyéb hipermarketekben kapható virágokat inkább kerüljük, ha étkezési célokra szeretnénk használni. Viszont a saját, esetleg a nagyi kertjéből tonnaszámra jöhet.

Hű segítőtársam, Dédi. 

Senki ne hagyja ki, hogy jól beletúrjon a szirmokba! Olyan jó érzés! És az az illat, és színpompa, gyönyörűségek… imádom!

2. lépés:

Engedjünk vizet a mosogatóba, és tegyük bele a szirmokat, majd forgassuk benne őket jól át. Szedjük ki az esetleges ottmaradó sérült szirmokat és betolakodó bogarakat. Nem baj, ha kissé összetörnek a szirmok. Tegyük őket szűrőbe, csepeghetnek, amíg odakészítjük az edényt.

3. lépés:

Tegyünk egy nagyobb edényt a legkisebb lángra és kapcsoljuk a legkisebb fokozatra. Azért kell nagy edény, mert a kezdetben hatalmas sziromkupacnak kell a hely, bár végül összeesnek.  

Tegyük a lábosba a 1,5 dl vizet, a 30 dkg cukrot, a 3 ek mézet, a fahéjat (én rudat használtam), mehet bele a szegfűszeg (ha van fűszertojásunk, azzal tegyük bele). Keverjük kicsit össze az elegyet, majd tegyük bele a szirmokat. 

4. lépés:

Főzzük kb 40 percen át, időnként kevergessük meg. Érdemes teflonos edényt használni, mert akkor könnyebb elmosni, nem beszélve arról, ha netán leragadna. Most szerencsével jártam, nem ragadt semmi, sehová. Idővel a szirmok elkezdenek összeesni. Érdemes belekóstolni! Nem is tudom, én először kicsit tartottam tőle, hogy mennyire lesz édes, vagy keserű, esetleg ehető lesz-e vagy, csak elpocsékoltam egy - két órát...

5. lépés:

Amíg fő a lekvárunk, azalatt elkészítjük a sűrítőanyagot a csomagoláson leírtak szerint. Két –három dl vízben keverjük el a zselatin port, majd adjunk hozzá ízlés szerint két-három evőkanál cukrot. (Nem lesz émelyítően édes!) Továbbá kifacsarunk egy citromot, csak a levére lesz szükségünk.

6. lépés:

Beletesszük a cukros, vizes zselatint a szirmos egyvelegbe, ekkor már a virágok elvesztik az eredeti színüket, kissé sötétednek, barnulnak, lilulnak. Hozzáadjuk a citrom levét is, majd kavargatva kicsit összemelegítjük kb 2-3 percen át. Ha piros zselatint használunk, mélyebb színt érünk el, az ízén viszont eleve nem változtat. Kóstoljuk meg bátran! Szerintem isteni finom már ekkor is! 

7. lépés:

Botmixerrel pépesítsük össze, majd forraljuk fel. Vigyázat! Nem volt könnyű összedzsamálni. Senki nem mondta, hogy szembe is köpköd... Javít a helyzeten, ha kicsit megemeljük az egyik fülénél fogva a lábost, így egy helyre folyik az összes.

8. lépés:

Készítsük ki az üvegeket! Én nagyon is optimista módon két 3,5 dl-es üveget készítettem, meg egy kicsit, ami kb 2,5-ös lehet, de csak találomra. Nagy meglepetésre 3 darab 3,5 dl-es üveg telt meg. A harmadik üveg éppen hogy lett tele, de már nem bírtam vele.

 9. lépés:

Még forrón töltsük meg jól az üvegeket, majd 5 percre állítsuk őket a kupakokra. Ezzel a móddal tartósítószer nélkül tartósítjuk a lekvárt, mivel vákuum képződik. Ezt úgy ellenőrizhetjük, hogy ha megfordítjuk az üveget, a kupaknak nem szabad benyomódnia, ha megnyomjuk ujjainkkal.

Végeredményben szerintem nem macerás recept. Nem kell szűrögetni, hatszor felforralni, egész nap mellette állva kavargatni, még, ha nagy adagról csináljuk is a lekvárt. És ami a legeslegjobb, nincs sok mosatlan, mindössze egy fakanál, lábos, szedőkanál, egy tálka. A gyerekekkel együtt is elkészíthető, persze odafigyeléssel, így jó szórakozásnak felfogható az egész lekvár főzőcske. Két óra alatt megvan az egész... a szirmozástól kezdve, a fejtetőre állításig. Szerintem ez egy igen jó idő. De ha valakinek sok is, tényleg megéri.

.

Végül már nem bírtuk ki. Alig vártuk, hogy meghűljön, vagy legalább a zselatin kissé megkössön... isteni finom lett. Pár órával a készítése után ennyi volt már csak az első üvegből... azt hiszem ez bevált recept lesz, no meg ajándék!

És tádááám: az első rózsalekvárom!

Jó étvágyat!

Jó alkotást!