Szuperzöld?: Az első Rózsalekvárom

Rózsalekvár

Sokáig szemezgettem a rózsalekvár receptekkel, igazán kíváncsi voltam, hogy azoknak a gyönyörű szépségeknek a kertben csak az illatuk olyan finom, vagy az ízük is. Utólag kiderült, az ízük is isteni. Sajnos nekem nincsen a kertben rózsám, de a „nagyi kertben” jószerivel élnek. Ő szokott ellátni rózsával, bár eddig csak a vázába. Már elnyíló félben voltak, így vázába már késő lett volna rakni őket, de nem szerettem volna, ha csak úgy tönkremennek, így délután kettőkor, egy laza kis szilvás lepény sütés után bele fogtam a rózsafejek szedésébe. Nem volt túl sok, megmérve 25 dkg volt az egész össz-vissz. Ezúttal segítségem is volt, Dédi személyében, aki 92 évesen is bőszen bontotta a szirmokat, és érdeklődően kevergette olykor a főzetet. Aztán két órával később levonta a következtetéseket.

RÓZSALEKVÁR

Hozzávalók:

25 dkg rózsaszirom,
1,5 dl víz,
30 dkg cukor,
egy citrom leve,
fahéj,
szegfűszeg,
3 ek méz (elhagyható),
egy csomag piros tortazselé + 2 ek cukor + 2-3 dl víz.

1. lépés:

Először nekiállunk szétbontani a rózsafejeket. Nem muszáj egy színű szirmot használni, az enyémben volt piros, és rózsaszínek hada. Csak arra kell odafigyelnünk, hogy ép szirmokat használjuk, és lehetőleg ne permetezett, kezelt virágból készítsük a lekvárunkat. Szóval a virágbolti, és egyéb hipermarketekben kapható virágokat inkább kerüljük, ha étkezési célokra szeretnénk használni. Viszont a saját, esetleg a nagyi kertjéből tonnaszámra jöhet.

Hű segítőtársam, Dédi.

Senki ne hagyja ki, hogy jól beletúrjon a szirmokba! Olyan jó érzés! És az az illat, és színpompa, gyönyörűségek… imádom!

2. lépés:

Engedjünk vizet a mosogatóba, és tegyük bele a szirmokat, majd forgassuk benne őket jól át. Szedjük ki az esetleges ottmaradó sérült szirmokat és betolakodó bogarakat. Nem baj, ha kissé összetörnek a szirmok. Tegyük őket szűrőbe, csepeghetnek, amíg odakészítjük az edényt.

3. lépés:

Tegyünk egy nagyobb edényt a legkisebb lángra és kapcsoljuk a legkisebb fokozatra. Azért kell nagy edény, mert a kezdetben hatalmas sziromkupacnak kell a hely, bár végül összeesnek.

Tegyük a lábosba a 1,5 dl vizet, a 30 dkg cukrot, a 3 ek mézet, a fahéjat (én rudat használtam), mehet bele a szegfűszeg (ha van fűszertojásunk, azzal tegyük bele). Keverjük kicsit össze az elegyet, majd tegyük bele a szirmokat.

4. lépés:

Főzzük kb 40 percen át, időnként kevergessük meg. Érdemes teflonos edényt használni, mert akkor könnyebb elmosni, nem beszélve arról, ha netán leragadna. Most szerencsével jártam, nem ragadt semmi, sehová. Idővel a szirmok elkezdenek összeesni. Érdemes belekóstolni! Nem is tudom, én először kicsit tartottam tőle, hogy mennyire lesz édes, vagy keserű, esetleg ehető lesz-e vagy, csak elpocsékoltam egy - két órát...

5. lépés:

Amíg fő a lekvárunk, azalatt elkészítjük a sűrítőanyagot a csomagoláson leírtak szerint. Két –három dl vízben keverjük el a zselatin port, majd adjunk hozzá ízlés szerint két-három evőkanál cukrot. (Nem lesz émelyítően édes!) Továbbá kifacsarunk egy citromot, csak a levére lesz szükségünk.

6. lépés:

Beletesszük a cukros, vizes zselatint a szirmos egyvelegbe, ekkor már a virágok elvesztik az eredeti színüket, kissé sötétednek, barnulnak, lilulnak. Hozzáadjuk a citrom levét is, majd kavargatva kicsit összemelegítjük kb 2-3 percen át. Ha piros zselatint használunk, mélyebb színt érünk el, az ízén viszont eleve nem változtat. Kóstoljuk meg bátran! Szerintem isteni finom már ekkor is!

7. lépés:

Botmixerrel pépesítsük össze, majd forraljuk fel. Vigyázat! Nem volt könnyű összedzsamálni. Senki nem mondta, hogy szembe is köpköd... Javít a helyzeten, ha kicsit megemeljük az egyik fülénél fogva a lábost, így egy helyre folyik az összes.

8. lépés:

Készítsük ki az üvegeket! Én nagyon is optimista módon két 3,5 dl-es üveget készítettem, meg egy kicsit, ami kb 2,5-ös lehet, de csak találomra. Nagy meglepetésre 3 darab 3,5 dl-es üveg telt meg. A harmadik üveg éppen hogy lett tele, de már nem bírtam vele.

9. lépés:

Még forrón töltsük meg jól az üvegeket, majd 5 percre állítsuk őket a kupakokra. Ezzel a móddal tartósítószer nélkül tartósítjuk a lekvárt, mivel vákuum képződik. Ezt úgy ellenőrizhetjük, hogy ha megfordítjuk az üveget, a kupaknak nem szabad benyomódnia, ha megnyomjuk ujjainkkal.

Végeredményben szerintem nem macerás recept. Nem kell szűrögetni, hatszor felforralni, egész nap mellette állva kavargatni, még, ha nagy adagról csináljuk is a lekvárt. És ami a legeslegjobb, nincs sok mosatlan, mindössze egy fakanál, lábos, szedőkanál, egy tálka. A gyerekekkel együtt is elkészíthető, persze odafigyeléssel, így jó szórakozásnak felfogható az egész lekvár főzőcske. Két óra alatt megvan az egész... a szirmozástól kezdve, a fejtetőre állításig. Szerintem ez egy igen jó idő. De ha valakinek sok is, tényleg megéri.

Végül már nem bírtuk ki. Alig vártuk, hogy meghűljön, vagy legalább a zselatin kissé megkössön... isteni finom lett. Pár órával a készítése után ennyi volt már csak az első üvegből... azt hiszem ez bevált recept lesz, no meg ajándék!